A város legrégebbi fürdőjét az Urmánczy család 1870 körül a szárhegyi Lázár családtól vásárolta. Ekkor már állt egy fürdőház, ami kis faragott fa előcsarnokával 1835-től fogadta a fürdőzőket. Az egyszerű faépületben egy öltözőkabinokkal körülvett nagy medence képezte a fürdőházat, amit deszkafallal két 20 négyzetméteres részre osztottak: egy női és egy férfi medencére. A fürdőhöz egy négyhelységes „vetkező szoba” tartozott. Egy 1884-es
leírás már nyolc öltözőről beszélt, amelyek kisebb szoba méretűek voltak: 4-5 négyzetméteresek. A fürdőt körülvevő láposból parkot és melegházakat alakítottak ki; az első faültetésről 1887-ben tudósítanak. Sétányain, a kerítés mellett végigfutó hosszú padjain szívesen ücsörögtek a helyiek is. Az egykori pezsgő fürdőéletet jellemzi, hogy hetente két alkalommal cigányzenekar zenélt.

Egy 1942-ben készült képeslap az 1932-es pusztító árvíz után kialakított új fürdőt mutatja. A fogadóépület hangulatos, lugassal benőtt verandáján büfé működött, kedvező árú harapnivalókkal és fagylalttal. Az új, 1000 négyzetméteres szabadtéri fürdőzésre alkalmas medencében gyakran tartottak úszóversenyeket. A kismedencét deszkaépület fedte, a fűtését egy dobkályha biztosította. A létesítmény területén füves és homokos napozókat is kialakítottak, az utóbbi közvetlenül a nagymedence hosszában futott végig. A palánkhoz fa öltözőfülkék simultak. A fiatalság szórakoztatására a medence hátsó részébe egy három méter körüli facsúszdát építettek.

Az Urmánczy fürdő vizét egy innsbrucki egyetemi tanár, Löbisch 1882-ben vegyelemezte. Az ásványvíz magnézium-kálcium-nátrium-bikarbonátos összetétele a messze földön ismert budapesti Gellért és Rudas fürdők forrásaival sorolható egy családba. A 26.2 fokos, radioaktív víz gyógyító hatása mára szinte feledésbe merült, pedig a régi útikönyvek, szakkönyvek mindegyike méltatja erejét. Aba Sándor 1941-ben megjelent erdélyi fürdőkalauza szerint „kiváló sikerrel használják belsőleg a gyomor és a belek hurutos megbetegedéseinél és a felső légutak hurutos bántalmaiknál. Külsőleg mint fürdőgyógymódot, leginkább a következő bajoknál veszik igénybe: idegbántalmaknál, ha azok kimerülésen vagy túlizgatottságon alapulnak, hisztériánál, neuraszténiánál, gerincvelő-bántalmaknál, vérszegénységnél, női szervek betegségeinél, elgyengülésnél, továbbá reuma, köszvény, sérülések, csontbajok, izzadmányok, bénulások és idegzsába ellen”.

1948-ban a fürdőt államosították. Új neve, az Ifjúsági strand, nem épült be a köztudatba. A mai fogadóépületet 1964-ben építették a régi helyébe, a medencéket is ekkor betonozták ki. A téli fürdőzés a kismedence fölé épített barakkban folytatódhatott. A strandot körülvevő park ma már nem létezik, helyére az 1970-es években a Forrás lakónegyed tömbházai és egy pár magánház épült.

A terület 2008 tavaszán került vissza az Urmánczy család leszármazottainak tulajdonába, teljesen romos állapotban. A felújítási munkák után a fürdő a régi nevén nyílt meg, 2008. június 29.-én.